Mezőgazdaság
Csorna mezőgazdaságának fejlődése
Csorna a Győri-medencében, a Rába és Répce hordalékain kialakult Rábaköz K-i részén, a Csornai síkon fekszik. Talajtípusait[1] tekintve domináns az erősen agyagos réti talaj, de – főképp a korai időszakokban, a Hanság lecsapolása előtt – komoly termelési tényezőt jelentett a nehezebb művelés miatt a láptalaj is. A középkor gazdasági alapját ezért elsősorban az állattartás jelentette, de mellette az oklevelek által említett allodiális földek (szolgáltatásokkal nem terhelt birtok, majorság) arra utalnak, földművelés is folyt.
A XVIII. században kétnyomású gazdálkodás folyt Csornán, a határ hatodát hagyva ugarnak. Egy 1752-es összeírás szerint az őszi vetés során rozsot és búzát, tavasszal árpát és zabot vetettek.[2] A terméshozam a talaj gyenge adottságai miatt kicsi volt, a szántás nehézkes, többszöri átforgatást igényelt a föld, és esetenként 4-6 igás állatot.
A növénytermesztésben a búza termelése mellett a takarmánynövények kaptak nagyobb szerepet, amit a jelentős állatállomány indokolt. A XX. század elejéig a juhtartás volt a meghatározó, de egyre nagyobb szerepet kapott a szarvasmarhatartás és a sertéstenyésztés is. Az állományadatok szerint 1931-ben a szarvasmarhák és sertések száma egyaránt 67%-kal[3] haladta meg a juhokét. Jelentősen változott ekkora a földműveléssel foglalkozók aránya is, míg a XIX. században a lakosság 90%-a volt földművelő, a XX. század első harmadában már csak 35%-uk.
A 16.371 kh (katasztrális hold, 1972-ig használt földterületi mértékegység, 1 kh = 5.755 m2) földterület gazdálkodását a nagybirtokok határozták meg, ezeken belül azonban voltak modernizációs kísérletek – elsősorban a hercegi birtoktesten (ami a teljes terület közel háromnegyedét lefedte), ahol a XX. század első évtizedeiben a bérlői rendszer alakult ki. Csornán a Ráth-, majd a Sugár-család, Csatárimajorban Glaser Adolf és fia, Földszigeten előbb Hertelendy Nándor, majd Mesterházy Ernő váltottak földbérletet.[4] A nagybérleteken megjelentek a vető- és cséplőgépek, megindult a motorizáció.
1945. április 11-én nagygyűlésen megválasztották a csornai Földosztó Bizottságot, a hercegi és prépostsági birtokok felosztásra kerültek. 1950-ben az I. ötéves terv megindulásával párhuzamosan megkezdődött a termelőszövetkezetek megszervezése. A kezdeti kisüzemű gazdálkodást 1957-től kezdte a hatékonyabbnak vélt gazdálkodás felváltani,[5] ami részben erőszakos szervezéssel járt, részben viszont lehetőséget nyitott az agrotechnikai fejlesztésekre, a géppark növelésére.[6] A tsz-k működésének realizálást jelentette az 1970-ben történő egyesítés (Petőfi TSz.). A rendszerváltoztatás időszakában a piacliberalizáció, a földreformok, az ágazatok és intézmények privatizációja, valamint az új törvényi szabályozásrendszer alapjaiban változtatta meg a mezőgazdaság kereteit. Csornán 1992. december 19-én Pintér József elnökletével (1992-1996) a Petőfi TSz. jogutódjaként megalakult a „Petőfi” Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Szövetkezet, amely a növénytermesztés és szarvasmarhatenyésztés mellett a gépállomány kihasználása érdekében mezőgazdasági szolgáltatásokat is vállalt, [7] azonban ez sem tudja ellensúlyozni azt a tényt, hogy napjainkban a termőterület 95%-a magántulajdon, amit kisebb gazdasági egységekbe fogva igyekeznek hasznosítani a gazdák.
A termelőszövetkezetek mellett Csorna mezőgazdaságának meghatározó elemét jelentette a Csorna és Szilsárkány határában működő Tangazdaság, amely Csébics Márk igazgatósága alatt 1950. január 1-jén önálló állami vállalattá válva is 1970-ig a Mezőgazdasági Iskola gyakorlati képzési színterét biztosította.[8] Hasonlóképp része volt Csorna mezőgazdasági életének a Baromfikeltető Állomás, amely 1953 tavaszán 6 darab cseh gyártmányú géppel kezdte működését, amely gépállomány nyolcszorosára növekedett, a keltetési arány pedig ezt meghaladóan is sokszorosára emelkedett.[9]
Az erős politikai háttértámogatású, ezért szervezési módszereiben sokszor megkérdőjelezhető mezőgazdaság fejlődési eredményei az ipar- és az infrastruktúra (természetesen nem elfeledve az egészségügyi-, szociális-, oktatási- és kulturális területeket sem) párhuzamos fejlesztésével 1971-re fontos tényezőjévé vált a várossá válásnak, és napjaink felgyorsult fejlődése sem nélkülözheti a legősibb gazdasági ágat.
Új Élet Tsz.
Csorna első termelőszövetkezete 1950. augusztus 20-án alakult meg 13 napszámossal Gáspár Gyula vezetésével. A Tsz. kezdeti 100 kh alapterületű földje az új belépők magánföldjeivel folyamatosan növekedett.
Szabadság Tsz.
1958-ban alakult, első elnöke Szár Sándor volt. Fő termelési ága a gabona-, a cukorrépa- és a szálastakarmánytermesztés volt.[10]
November 7. Tsz.
1959 januárjában alakult, Takács Mihály vezetésével. Fő termelési ága a gabonatermesztés volt.[11]
Petőfi Tsz.
- március 18-án alakult, hamarosan összeolvadt a Dózsa Tsz.-szel. Első elnöke Turi Lajos volt. Takarmánygazdálkodással és állattenyésztéssel foglalkozott.[12] 1970-ben Csorna 4 TSz-t, valamint a Földszigeti Tsz.-t Petőfi Tsz. néven egyesítették.
[1] Stefanovits Pál – Filep György – Füleky György: Talajtan. Budapest, 1999. (https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_521_Talajtan/ch18s02.html)
[2] Ollram Ferenc: Csorna település- és gazdaságföldrajza. Győr, 1941. 27. p.
[3] Ollram Ferenc: Csorna település- és gazdaságföldrajza. Győr, 1941. 29. p. táblázata alapján
[4] Pájer Imre: Csorna a XXI. század küszöbén. Csorna, 2002. 35. p.
[5] CsM HA 3030-90 (Csorna község mezőgazdaságának fejlődése 1945-től 1965-ig)
[6] Jáki Katalin: A Rábaköz mezőgazdasága. In: Rechnitzer János (szerk.): A Rábaköz térszerkezete. Csorna-Kapuvár, 1988. 88-114. pp.
[7] Kisalföld, 1994. június 10., 1994. június 13.
[8] CsM HA 307-90
[9] CsM HA 308-90
[10] CsM HA 305-90
[11] CsM HA 304-90
[12] CsM HA 306-90