Védőszentjeink

Védőszentjeink

VÉDŐSZENTJEINK

A védőszent (nemtől függően: lat., patronus vagy patrona) egy nép, egy nemzet, egyháztartomány, település, közösség vagy személy égi oltalmazója. Hivatalosan szentszéki jóváhagyás kell elismertetéséhez, ám ez hagyományokon alapul, és egy-egy szent elismerés nélkül is örvendhet általános tiszteletnek. Magyarországnak államalapító királyunk, Szent István óta védőasszonya („Patrona Hungariae”) Boldogságos Szűz Mária, de mellette patrónusai hazánknak maga Szent István, az Árpád-házi szentjeink, valamint Szent György, Szent Dömötör és Szent József is. Csorna Város védőszentje az 1849. június 13-i csata óta Szent Antal, aki először 1852-ben tűnik fel a címer- illetve pecsétképeken, de mellette a település védőszentje volt Szent Ilona, az első (Árpád-kori) plébániatemplom tituláris szentje, illetve nagy tiszteletnek örvend Szent Mihály, aki a premontrei prépostság védőszentje, illetve napján tartották az egyik legfontosabb csornai vásárt is.

Csorna plébániatemplomát 1281-ben említik először a források, amikor Osl nembeli Móric fia Móric a Szent Ilona templom papja (presbyter parochialis Ecclesia S. Helenae de Chorna), János előtt végrendelkezett – gyermekáldás híján a kegyúri Szent Mihály monostort fogadván „fia helyett örökösévé”.[1] A templom eredetileg az Andrássy utca nyugati végén állt. Külső képével kapcsolatban legfontosabb adatunk 1659-ből ismert, amikor Gáborjáni Tóbiás, győri olvasókanonok Széchényi György püspök megbízásából canonica visitatiot (egyházmegyei ellenőrzés) végzett a rábaközi főesperesség területén. Leírásából tudjuk, hogy a kőtoronyos templom tatarozott volt (ekkor), boltozott szentélyű (ennek kihangsúlyozása utal egyben arra is, hogy a hajó boltozatlan volt), egy „régi” oltár állt benne, illetve két oldalt további 2 oltáralap. A keresztelőkút a templom közepén volt. A templom körül „régi” fallal körülvett temetőkert (cemeterium) feküdt.[2] A jegyzőkönyv „régi” kitételei valószínűsítik, hogy a középkorban hasonló lehetett a plébániatemplom külső képe. Alaprajzi ábrázolása megjelenik a II. József-kori első katonai térképen (Josephinische Landaufnahme),[3] amely nem sokkal a templom leégése előtt készült, 1782-85 között. A plébániatemplom 1790. június 25-én leégett, az istentiszteletek majd’ 150 éven keresztül a premontreiek templomában zajlottak, mígnem Wagner Mihály plébános energikus szervezőmunkája gyümölcseként a Szent István téren 1936-38 között megépült az új plébániatemplom Jézus Szíve patrociníummal.[4]

Szent Ilona,[5] eredeti teljes nevén Flavia Julia Helena Augusta Bitinia-ban (ma: Törökország) született a III. század közepén és 328/330 körül halt meg. Constantinus Chlorus római császár felesége volt, gyermekük Nagy Constantin a Római Birodalom első keresztény császára lett. Fia hatására a saját képére pénzt is verető augusta rangra emelkedett Ilona 326-ban a Szentföldre zarándokolt, ahol templomokat építtetett újjá, illetve jótékonykodott. Élettörténetéhez legendás kiegészítésként a IV. század végétől kapcsolódott a Szent Kereszt fellelésének története, mely szerint a Golgotán megtalálta és feltárta Krisztus keresztjét, melynek maradványait Rómába vitette. A szegekből fia lovára készíttetett lószerszámzatot, a famaradványok fölé emelték később a Santa Croce bazilikát.

Szent Ilona kultusza a magyar népi vallási hagyományokban nagyon gyenge, országosan is mindössze 17 templom patrocinumában fordul elő – amelyek zöme könnyen lehet, valójában nem is rá, hanem az alapító kegyúri család valamely nőtagjára utal.

Szent Ilona tisztelete Csornán az Árpád-korra vezethető vissza, ám érdekes tényként kell említenünk, hogy ő a tűzvészek elhárításának, az újjáépítésnek a szentje, így tisztelete Csornán 1790 után különösen fontossá lett. Ünnepnapja augusztus 18., a többszörösen összefonódó ünnepkör miatt elhalványult, de emlékezete állandó: a leégett Szent Ilona templomra emlékezik az „új” plébániatemplom falfreskójának egy részlete is, melyen a felülről második ábrázolási sáv jobboldali mezőjének első alakjaként jelenik meg a T-alakú keresztet átölelő császárnő.

Szent Antal[6] Ferñao de Bulhoes néven Portugáliában, Lisszabonban született 1190/1195 augusztus 15-én. 16 évesen a coimbrai ágostonos kanonokok között kezdte meg szerzetesi életét, ám térítőként szerette volna a hitet terjeszteni, ezért 1220-ban belépett a ferences rendbe, ekkor vette fel az Antal nevet. Afrikai misszió után kalandos úton jutott vissza Európába, ahol Itáliában találkozott Assisi Szent Ferenccel, aki mély hatást gyakorolt rá. Véletlen alkalom miatt vált hitszónokká, de az egyszeri prédikáció mégis hamarosan túllépve önmagán az Egyház „Élő szekrényévé/frigyládájává” tette. Hatalmas, magával ragadó lelkesedése, karizmatikus személyisége, a hitért mindent vállalni tudó önmegtagadása, és a minden elesettnek, rászorulónak való segítségnyújtás, az életében megtapasztalt közvetlensége a korszak legnagyszerűbb alakjává tette. 1231-ben június 13-án – útban Pádua felé – a klarissza apácák arcella-i zárdájában halt meg. Szentté avatása szinte azonnali volt: IX. Gergely pápa 1232 májusában nyilvánította szentté a már életében így tisztelt Antalt.  Ő a mindenkinek való segítés szentje lett, patrónusa a meddő asszonyoknak, az aratóknak, az elveszett tárgyakat (és álmokat) keresőknek, az utat tévesztőknek, a kicsinyek felkarolója, a szegények bizodalma. Ő az a szent, aki minden imát meghallgat, akit „Antalkaként”[7] szólíthat meg bárki, aki oltalmat, támogatást keres, aki ott van minden templomban (Szent Antal-perselyét a touloni Louise Buffier kezdeményezésére teszik ki a templomokban a szegények megsegítésére 1890-től, illetve a pápai jóváhagyás évétől 1898-tól)[8].

Tisztelete általános az egyházban, rendkívül népszerű megyénkben[9] is, ám Csornán ez az 1849. június 13-i csatát követően e tisztelet intenzívebbé vált. Antal a béketeremtés szentje, ám a szabadság eszméje 1849-ben, az egyesült osztrák-orosz intervenció időszakában még nem békét, hanem győzelmet követelt magának, egy utolsó fényes diadalt. A csata objektív történeti elemzésekkel megállapíthatóan Kmety György honvédezredes bámulatosan merész taktikai döntéseinek, valamint a Vilmos- és Nádor huszárok személyes bátorságának köszönhetően a csornai lakosság támogatásával az 1848/49-es szabadságharc utolsó nagy győzelmeként vonult a történelemkönyvekbe, de a csornai tudatban kitörölhetetlenül helyet kapott seregeink segítőjeként Szent Antal.

Tiszteletére épült a temetői kápolna, alakja megjelenik 1852-től címerünkön, az elöljárósági pecséteken, Fekete József által készített freskója díszítette a Községházát.

Szent Mihály arkangyal a mennyei seregek fejedelme. Védőszentje a királyoknak, fejedelmeknek és egyben segítője a gonosz ellen harcoló hívő lelkeknek. Életünkben támogatóként harcol minden hívővel, halálunk után, az Utolsó Ítéletkor harcol minden lélekért. Mivel ünnepnapja, szeptember 29. az őszi évnegyednyitó napja, kiemelt a tisztelete a pásztorok, a halászok, a szőlőművesek körében, Csornán az évi hét országos vásárnap egyike is ehhez a naphoz kötődött.

Az 1180 körül itt megtelepedett premontrei kanonokok Szent Mihály patróciníuma alá helyezték házukat – míg a templom titulusa Nagyboldogasszony.

Ennek köszönhetően a helyi hagyomány Szent Mihály arkangyallal felelteti meg a templom előtti előcsarnokban (csornai nevén: „Konyha”) látható Árpád-kori domborművet. A hagyomány megértése mellett is utalnunk kell arra a tényre, hogy Mihály egyetlen attribútuma sem jelenik meg a domborműn (lángpallos, mérleg, sárkány-legyőzés, gömb kereszttel, abroncskorona, jogar stb.). Amennyiben az ábrázoláson biztosan arkangyal szerepel, elképzelhetőbb az Angyali üdvözlet hírnőkével, Gabriellel történő azonosítás. Emellett angyalként jelenítik meg Máté evangélistát is, ez esetben is indokolt az irattekercs az angyal jobb kezében. A félköríves fülke, valamint a figura testrészeinek és ruharedőzetének kialakítása egyértelműen a XII. század II. felének ismert faragványaival állítja párhuzamba a faragványt, így analógia állítható a pécsi székesegyház angyalábrázolásával, illetve a somogyvári Gabriel arkangyal ábrázolással.[10] Időben és térben is közelálló, ám lényegesen provinciálisabb stílusú párhuzama a lébényi bencés monostor Szent Jakab templomának angyalábrázolása. Eredeti helyzetéhez analógiát a jánoshidai premontrei templom kutatása során kapott a kutatás, ott egy félköríves fülkébe foglalt dombormű – a kor szokásaival ellentétben – nem a bejárati ívmezőben kapott helyet, hanem a templomhajóban.[11]

[1] CDH V./3. 100-102.; Élő Pál: Csorna története I. A legrégibb időktől 1542-ig. Csorna, 1943. (26-27. pp.)

[2] Lőrincz Imre: A rábaközi főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1659-ből. In: Arrabona XVI. 1974. 233-241.pp. (239. p.)

[3] Col. VI. Sect. 13.: I.katfelm.: pic\06-13.ecw

[4] „A Történelem Peremén – A Rábaköz Szívében” Helytörténeti Kiállítás, Csornai Múzeum

[5] Magyar Katolikus Lexikon: http://lexikon.katolikus.hu/I/Ilona.html

[6] Magyar Katolikus Lexikon: http://lexikon.katolikus.hu/A/Antal.html

[7] Fenyvessy Jeromos O.P.: Óda Páduai Szent Antalról. In: Assziszi Szent Ferenc világi rendje. Magyar Barát, Budapest, 1947./6. (13. p.)

[8] Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. Budapest, 1977. (438. p.)

[9] Balázs Lívia: Balázs Lívia: Páduai Szent Antal tisztelete Győr-Moson-Sopron megyében, s kultuszának életben tartása napjainkban Kunsziget községben. In: Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. Veszprém, 2014. 109-137. pp. (109-118. pp.)

[10] Kozák Károly: A premontreiek építkezései Győr-Sopron megyében a XII-XIII. században. In: Arrabona XV. 1973. 125-148.pp. (129.p.)

[11] Kozák Károly: Plébániatemplom. Jánoshida. TKM 195. Veszprém, 1985.

 A.Á.