CSORNA KULTURÁLIS ÉLETÉNEK SZERVEZETI KERETEI

Napjainkban a város kulturális életét a Csornai Városi Művelődési Központ és Könyvtár három intézményegységből (Martincsevics Károly Városi Könyvtár, Csornai Muzeális Kiállítóhely, Városi Művelődési Központ) álló integrált szervezete biztosítja. Az intézmény jogelődjei által megteremtett alapokra építkezve a modern jogalkotói-, fenntartói- és célcsoporti elvárásoknak megfelelően értékes, tartalmas munkával szolgálja a kulturális örökség fenntartását és gyarapítását. Külső (épületi)- és belső (tartalmi) elemeinek folyamatos megújításával, karbantartásával a Rábaköz kultúrájának befogadásához, megőrzéséhez és közvetítéséhez kíván méltó környezetet teremteni. Az intézmény célja, hogy intézményegységeinek speciális jellegzetességeit, lehetőségeit, egyedi szakmai lehetőségeit kihasználva összegyűjtse, megőrizze és közvetítse az egyetemes és nemzeti kultúrát – a térség tudáscentrumává váljon.

A csornai kulturális intézményhálózat kialakulásának első állomása a könyvtár és a művelődési központ összevonása volt, melyet a 270/2007. (XII.17.) képviselőtestületi határozattal rendelte el Csorna Város Önkormányzata, majd ezt kiegészítve a múzeumot bevonó 271/2012. (XII.17.) kt.h. tette teljessé az integrációt. [1]

Martincsevics Károly Városi Könyvtár

A 19. század második felében sajátos „könyvtári” szerepet töltöttek be az önkéntes olvasókörök, valamint népkönyvtárak, melyek közül kiemelendő a Premontrei Kanonokrend Központi Könyvtára (1802-1948 között), a Széchenyi Istvánról nevezett, majd Katolikus Polgári Olvasókör (1861), a Népkönyvtár, az Izraelita Olvasókör, valamint a Kaszinó olvasókör.

1922-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendelkezett az iskolán kívüli Népművelési Bizottságok megalkotásáról, ennek csornai megvalósítására került sor 1927-ben a Községi Könyvtár megszervezésével.

A Járási Könyvtárak létrehozását a népművelési miniszteri rendelet írta elő 1952-ben. A Csornai Járási Könyvtár 1953. július 1-jén nyitotta meg kapuit, egy régi fűszerüzlet helyén. A Horváth Ferenc igazgatása alatt működő intézmény irodából, kölcsönző-olvasó teremből és raktárhelyiségből állt. 4-5 ezer kötetre terjedt ki a dokumentumok száma, melyeket a Soproni Könyvtár biztosított.

1957-ben az állomány a könyvtár alapterületével együtt a duplájára nőtt. 1962-ben szabadpolcos kölcsönzés kezdődött, a fapolcokat vaspolcokra cserélték, ami megfelelőnek bizonyult az immár 15 ezer kiadvány elhelyezésére. Kiépítésre került egy gyermekrészleg. 1967-ben a gyarapodó állomány galériás terjeszkedést kívánt meg. Gyermek szakköröket, író-olvasó találkozókat szerveztek.

1971. április 25-én Csornát várossá nyilvánításával az intézmény Városi Könyvtárként üzemelt tovább. A könyvtár mögötti ingatlant az épülethez csatolták, ott került kialakításra egy gyermekrészleg és az olvasóterem, valamint további bővítésre zenei szekciót hoztak létre 1975-ben.

A létesítmény létjogosultságát és a városi kulturális közéleti szerepét bizonyítja, hogy a sok költözés mellett folyamatosan működött, az olvasók rendelkezésére állt. A könyvtár először a régi Palotasoron, majd a Rábaközi Takarékszövetkezet rozoga épületében talált helyet. Azt követően pedig a Premontrei Rendház keleti szárnyába települt, majd a premontrei szerzetesrend visszatelepülését követően a város képviselő-testületének döntése értelmében az intézmény a rendőrség régi épületébe költözött (a korábbi főszolgabírói épületbe).

A Martincsevics Károly Városi Könyvtár – mely nevét a település köztiszteletnek örvendő nyomdász-könyvkötő dinasztiának műhelyalapítójáról nyerte – 1996. március 4-én nyitotta meg kapuit az olvasók számára.

Az alapítói szándékot megtartva, de a modern kor kihívásainak is megfelelve az ezredfordulótól megjelent a gépi kölcsönzés, majd egyre szélesebb körűvé váltak az interneten is elérhető szolgáltatások. A technikai modernizáció mellett folyamatosan nőtt a könyvtár közművelődési feladataink súlya, rendszeressé váltak az író-olvasó találkozók, kiállítások, illetve az utóbbi években a könyvtári órák, a táboroztatások, az olvasásnépszerűsítő rendezvények („Olvassunk együtt”)

A „Csornai Könyvtárért Alapítvány” 2001-ben létesült, melynek célja az intézmény további fejlesztése, állománygyarapítása.

A 2020-ban történt részleges felújítás új arculatot kölcsönözött a könyvtárnak. Átláthatóbb, letisztultabb, olvasóbarát környezet létrehozása mellett a cél a régi maradt: a mindenkori igazgatók és szakmailag elkötelezett könyvtárosok a hagyományos tevékenységek megtartásával együtt, az olvasás népszerűsítését tekintik legfontosabb feladatuknak minden korosztálynak.[2]

(Zsédelyné Horváth Emőke – Rátkainé Szabó Dóra)

Könyvtárigazgatók

Név	Időszak	Főbb célok, tevékenységek
Könyvtáros: Jakab Erzsébet   Könyvtárosok: Csapó Péter, Lipovics Pálné	1950   1952	Járási Népkönyvtárként
Horváth Ferenc	1953-1954	Olvasók számának növelése, járási könyvtár költözése.
Hébenstreit Nándor	1954-1957	Az ismeretterjesztő művek gyarapodása.
Pasith Istvánné	1957-1962	A könyvtár átalakítása, a szabadpolcos rendszer kiépítésének megkezdése.
Szabó József	1963-1995	Városi Könyvtár; zenei részleg kialakítás, helyismereti gyűjtemény, belső átalakítások (galéria), új gyermekkönyvtár felépülése.
Sebestyén Katalin	1995-2006	A teljes könyvállomány 90 százalékának digitális adatrögzítése megtörtént, mesevetélkedő szervezése, EU-s szakirodalom beszerzése. A technikai szolgáltatások bővülése (laminálás, spirálozás). A könyvtár átköltöztetése jelenlegi épületébe. Széles körű kulturális közösségszervezés.
Kovács Tamás	2006-2011	Honlap létrehozása, internetes szolgáltatások bővülése.
Szalayné Galambosi Tímea	2012-	A könyvtár részleges felújítása, internetes szolgáltatások további bővülése, a könyvtár közművelődési szerepének erősítése.

(Dusza Gabriella)

Szabó József (1934-)

Szabó József 1934. augusztus 9-én született Szilban. Elemi- és polgári iskoláit Csornán végezte, majd a település államosított gimnáziumának első évfolyamában érettségizett 1954-ben.

1957-től a Csornai Járási Könyvtárban dolgozott módszertanosként, szervezte a vidéki könyvtárügyet, a letéti ellátást.

Szakmai továbbképzést Budapesten szerzett 1963-ban az OSzK által működtetett Könyvtártudományi és Módszertani Központ középfokú tanfolyamán, majd a szombathelyi főiskolán kapott diplomát 1979-ben.

1962-1995 között a könyvtár igazgatójaként számos nagy átépítést, szakmai átalakítást vezényelt le. Hozzá kapcsolódik a zárt rendszerű könyvtár létrehozása, a szabadpolcos rendszer kialakítása, a gyermekkönyvtári részleg létrehozása. Munkájának eredményességét egyértelműen jelzi az adat, hogy 1961-ben a település 14, 1965-ben 28,9 %-a volt beiratkozott könyvtári tag. A hagyományos könyvtári szolgáltatások mellett már ebben az időszakban megjelent az „Irodalomórák a könyvtárban” program, ami szintén az olvasás népszerűsítését szolgálta. 1986-tól az épületfelújítás idejére a könyvtár ideiglenesen egy „romvárnak” nevezett épületbe költözött a mai OTP-vel szemben, majd 1991-1995 között a premontrei rendház keleti szárnyának emeletén nyert elhelyezést. A ma szerzetesi lakószobákként használt termekben jól átlátható funkcionális egységekben működhetett az intézmény.

Szabó József már nyugdíjasként, mégis aktív segítőként vett részt a könyvtár 1996. évi átköltöztetésében, amikor az intézmény a Főszolgabíróságnak egy időben rendőrségként használt épületébe költözhetett.  Szabó József, a könyvtárosok kedvelt és tisztelt Jóska bácsija a későbbiek folyamán sem szakadt el szeretett intézményétől, 1997-1998-ban helyettesítő kollégaként segítette szakmai tanácsaival az intézmény napi munkáját – mint teszi ezt napjainkban is.

(Szabó József önéletrajza (2002) alapján: Aszt Ágnes)

Sebestyén Katalin (1946-2019)

Sebestyén Katalin 1946. július 27-én Bogyoszlón született. Középiskolát Csornán, a Hunyadi János Gimnáziumban végezte, majd Szombathelyen szerzett előbb népművelő-könyvtárosi (1967), majd magyar nyelv- és irodalom tanárszakon (1976) diplomát. A „Jelentkezünk” hallgatói lap tanúsága szerint már a főiskolán is aktív képviselője volt a sokoldalú népművelésnek, amelynek az életét szentelte.

Végzést követően könyvtári munkáival párhuzamosan szülőfalujában az ifjúsági kulturális közélet szervezője, „lelke” volt, 1974-ben megalapította a néptánccsoportot, melyet a megyei közgyűlés 1994-ben Kovács Pál-díjban részesített.

Könyvtárosi pályafutása egy rövid pápai időszakot (1967-1969) követően Csornán teljesedett ki, amikor a gyermekkönyvtári részleg munkatársa lett (1969-1978).

1978-1991 között a Csornai Városi Tanács Horváth Győző vezette Művelődési Osztályán dolgozott, közvetlen kollégája Pájer Imre volt. A tanácsi munka után a Hunyadi Gimnázium Szilágyi Erzsébet Kollégiumának nevelőtanára lett, majd 1995-ben tért vissza könyvtárosi munkájához.

Szabó József nyugdíjba vonulása után, 1995 májusában kapta meg igazgatói megbízatását, melyet két cikluson keresztül töltött be. Munkatársaival együttműködő a köz művelődését, kikapcsolódását minden eszközzel szolgálni kívánó ember volt. 1996-ban, a költészet napján felavatott, és új nevet is nyert Martincsevics Károly Városi Könyvtárban igazgatóságának évtizede alatt megszámlálhatatlan nem csupán az általa kezdeményezett programok sora, de szinte még a programok típusa is, mellyel a csornai könyvtárat a kultúra vérkeringésébe kapcsolta. A hagyományosnak mondható könyvtári programok (író-olvasó találkozók) sorát különböző tematikájú kiállításokkal bővítette, amelyek szervezésénél havonta új témával jelentkezve, muzeológusokat megszégyenítő tudatossággal mutatta be a Rábaköz értékeit, szerethetőségét (tematikusan egymásra épülő néprajzi, képző-, ipar- és népművészeti tárlatok, fotókiállítások, történeti- és helytörténeti bemutatók). Tudományos- és népszerűsítő előadásokat, kisebb konferenciákat szervezett, a kisebbeknek mesevetélkedőt. Az országos koordinálású nagyrendezvények (Könyvtári Hét) mellett helyi kezdeményezésű gyermekkönyvtári napokat hirdetett és ünnepváró programsorozatokat. Nem csupán lelkes, de lelkesíteni tudó ember volt, aki a könyvtárak által nehezebben megfogható célcsoportokat is meg tudta szólítani, és a törzsközönség állandó tagjává tette (Vakok- és Gyengénlátók Csoportja).

Nyugdíjazása után visszatért szülőfalujába, ahol az 1994-2006. közötti képviselői munkájának társadalmi visszajelzéseként 2006. október 1-jén polgármesternek választották. Faluvezetőként nehéz és fájdalmas döntést jelentett számára a csökkenő gyermeklétszám miatt gazdaságtalan müködtetésű iskola bezárása, ám a felszabadult tereket ismételten kultúrával töltötte meg, könyvtárat szervezett, majd ma is látható állandó kiállítást a fafaragó művészeknek.

2004-ben Csorna Városért Emlékérmet-, 2006-ban a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét vehette át, de okkal gondolhatjuk, legnagyobb elismerésnek azt érezhette, amikor szeretett könyvtára vendégkönyvében ezt olvashatta 2005. november 18-án: „Sebestyén Kati vezetése alatt fénykorát éli a könyvtár! Köszönjük, hogy részesei lehettünk.”

Sebestyén Katalin emléke önmagában példát és erőt adó, akiről 2019. február 1-jén bekövetkezett halála után szülőfalujának polgármestere túlzás nélkül mondhatta: „Élete példa, senki máshoz nem fogható személyisége legenda.” [3]

(Szalayné Galambosi Tímea)

Csornai Muzeális Kiállítóhely

 Mai megyénk területén az első múzeumok alapítására a XIX. század II. felében került sor a megyeközpontok városaiban. A Rábaköz vidéke az 1867-ben alapított Soproni Művészeti és Történészeti Egyletet (Verein für Oedenburg’s Geschichte und Kunst) gyűjtőterületébe tartozott, de néhány régészeti kutatást leszámítva ennek kézzelfogható, a helyiek által érezhető nyoma nem volt. A helyi gyűjteményezés Fekete József rajztanár kezdeményezésére a Csornai Állami Polgári Fiúiskolában indult meg.^[4] A 160-170 darabra becsülhető^[5] dominánsan néprajzi gyűjtemény bemutatkozó kiállítása 1928. június 17-29. között állt fenn. A nyilvántartás nélküli gyűjtemény darabjai a II. világháború során szétszóródtak, a megmaradt műtárgyak a fiúiskola épületében megszervezett állami gimnázium első igazgatójának, Király Ivánnak a hagyatékából kerültek a múzeumba.

Ezen előzmény után – egy hamvában holt 1948-as próbálkozást leszámítva – a tényleges múzeumalapítás csak az 1960-as évek végére realizálódott.

Az alapítást Dávid Lajos megyei múzeumigazgató kezdeményezte, amikor Csornára helyezte – a Xántus János Múzeum filiációs gyűjteményeként létrejövő intézmény vezetésére – Szalontay Juditot. Őt a Rábaköz köztiszteletnek örvendő tapasztalt tanítója, Beősze Antal[6] vezette be a néprajzi gyűjtés gyakorlatába, kísérte el gyűjtőútjaira, megteremtve e munkával a néprajzi törzsanyagot. A 9/1963. évi törvény által előírt működési feltételeket a Járási Tanács biztosította – felajánlva a Tanács által használt Premontrei Prépostság épületének É-i szárnyának földszintjét 54 m²-t kiállítási térnek. Az akkor még csupán gyűjteményi besorolású intézmény 1969. november 24-én kapta meg Működési Engedélyét^[7] – 5 hónappal a bemutatkozó kiállításnak megnyitóját (1969. június 22.) követően.

A gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, az állandó kiállítás többször átalakításra került (1972; 1978). A legjelentősebb megújulásra 1985-90 között került sor. Az épület teljes felújítását követően a visszaköltöző premontrei rend befogadta a múzeumot, sőt annak működésére a teljes északi szárnyat biztosította, így a kiállítási tér 800 m²-re nőtt.

Az intézmény 1990-ben tájmúzeumi besorolást nyert. A szakmai munka ekkoriban kizárólag néprajzi gyűjtéseken és kiállításokon alapult, ehhez illeszkedően bővült az intézmény az egyházi kincsek bemutatásával (premontrei tulajdonban), illetve 1999-től helytörténeti kutatással Pájer Imre személyében.

A rendszeres, hagyományteremtővé váló rendezvényekkel (pl. Adventköszöntő) folyamatosan növelte látogatottságát, a konferenciákkal, előadásokkal, kiadványsorozattal pedig szakmai elismertségét az intézmény, ami 2000-ben az Év Múzeuma pályázat minisztériumi különdíját is elnyerte.

Az országos muzeológiai nagyválság Csornán is érződött: 2005-ben gyűjteménnyé, majd 2007-ben kiállítóhellyé vált, amely folyamat hatalmas arányú szakmai-szervezeti visszaesést jelentett.

2013. január 1-jétől Múzeum számára az integráció nem csupán fenntartó- és szervezeti keretváltást jelentett, de alapvető szemléletváltást is, amelyben a múzeum által képviselt tradicionális tudományos és közgyűjteményi feladatok az intézményigazgató által közvetített népművelési eszközökkel teljesedtek ki (interaktivitás lehetősége, családi napok, szakkörök), tették az intézményt új jelmondatának megfelelően „Eleven-Vidám-Értékes” hellyé, ami a „Mienk”.

A múzeum új kiállításaival, rendezvényeivel, élénk múzeumpedagógiai programjaival, új, látogatóbarát szemléletével így ismét növelni tudta látogatottságát, szakemberei, munkatársai pedig kutatóintézményi jellegét is fenntartják (kutatószolgálat, publikációk, konferencia-előadások). A megújult szemlélet szakmai elismeréseként az intézmény az Év Múzeuma pályázat 2. díját nyerte el, majd a nemzetközi Avicom-F@imp pályázaton ezüstérmet szerzett.

A múzeumi élet megújulásának legfontosabb eredménye, hogy az intézmény 2019-ben megnyithatta első kihelyezett állandó kiállítását (Szili Zárdamúzeum), és még ugyanebben az évben megújította helytörténeti állandó kiállítását is.

(Aszt Ágnes)

Múzeumigazgatók

Az intézmény jogi besorolásából adódóan csupán 1990-2005 között volt múzeum, így akkor irányíthatta működését múzeumigazgató. Ugyanakkor Gyűjteményként (1969-1989; 2005-2007), majd Kiállítóhelyként (2007-től) is alapvető célja az intézménynek e besorolás visszaszerzése, ami az erre irányuló következetes szakmai munka mellett a hagyományos elnevezések használatában is megnyilvánul.

 

Név	Időszak	Főbb eredmények
Szalontay Judit	1969-1990-2007	Törzsgyűjtemény létrehozása, első állandó kiállítások felépítése, szakmai kiadványsorozat, konferenciák. Néprajzkutató.
Perger Gyula, megyei múzeumigazgató	2007-2012	Az intézmény szakmai önállósága megszűnt, kiállítóhelyként az irányítását közvetlenül a megyei múzeumigazgató látta el.
Szalayné Galambosi Tímea	2013-	A városi fenntartás alá vont intézmény integrációs folyamatának levezénylése, az intézmény szakmai működésének visszaállítása, a közművelődési tevékenység növelése. Népművelő-könyvtáros-tanár.

(Aszt Ágnes)

 Szalontay Judit (1947-)

Szalontay Judit 1947. július 15-én született Győrben. 1965-ben érettségizett a Kazinczy Ferenc Gimnáziumban. 1969-ben a győri Xántus János Múzeum igazgatója, Dávid Lajos Csornára helyezte néprajzi gyűjteménykezelőként. Legnagyobb érdeme, hogy néprajzi expedíciók, illetve Beősze Antal segítségével szisztematikus gyűjtéssel létrehozta és rendszerezte a múzeum törzsgyűjteményét. Csornára helyezésének első évében felállt az első helytörténeti kiállítás, amely a gyűjtemény bővülésével párhuzamosan egyre nagyobb teret követelt magának a járási tanács által biztosított épületrészben, a premontrei prépostság északi szárnyának földszintjén. 1989-ben közművelődési diplomát szerzett a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, szakdolgozatában az intézmény történetét dolgozta fel. 1989-ben a premontrei visszaköltözés során építő jellegű együttműködést alakított ki a rend apátjával, Horváth L. Ödönnel, aminek eredményeképp 1990-ben az emeleten új, enteriőrláncból álló, a szakma által Nívó Díjjal elismert kiállítást épített fel. 1990-ben a Csornai Gyűjtemény tájmúzeumi címet nyert, V. Szalontay Judit múzeumigazgatóvá lett. 1992-97 között szerzett szakmuzeológusi diplomát. A szegedi József Attila Tudományegyetemen szakdolgozatát a rábaközi búcsújárás hagyományainak összefoglalásából írta. A vallási néprajz a népviselet a szűken vett kutatási területe, de mellettük több tanulmányban, előadásban, kiállításokban foglalkozott Csorna és a Rábaköz egyéb néprajzi emlékeivel és helytörténetével is. 2007-ben a visszaminősítések második hullámával összefüggésben vonult nyugdíjba, ám a néprajztudományt továbbra is hivatásának tekintve aktív maradt.

Munkásságának elismeréseként 1991-ben Barkóczi-, 1999-ben Csorna Városért-, 2000-ben Móra Ferenc-, 2003-ban Ikvai-, 2018-ban Bél Mátyás-díjat vehetett át.

1. Szalontay Judit a Csornai Múzeum majd’ 40 éven át meghatározó, minden értelemben múzeumépítő személyisége, akinek a lelkesedése, szakmai elhivatottsága nélkül a múzeum ma nem lehetne az, amivé vált: folyamatosan törekvő és állandóan megújulni kész, a Rábaköz kulturális értékeit kutatva megkerülhetetlen intézménnyé.[8]

Aszt Ágnes

 Beősze Antal (1898-1979)

 A Szalontay Judit által találóan a csornai múzeumügy élő lelkiismeretének nevezett Beősze Antal 1898. január 2-án Szilban született.

Tanulmányait a Győri Királyi Katolikus Tanítóképzőben kezdte meg, ám a világháború alatt önkéntes frontszolgálattal megszakította. 1920-ban szerezte meg tanítói oklevelét, majd Bogyoszló-Petlend-puszta, Csorna-Csatárimajor, Egyházasfalu-Keresztény, Zsebeháza egytanerős osztatlan iskoláiban volt néptanító, mellette népművelői előadásokat tartott, egyházi éneket tanított és Levente-csapatot szervezett. 1944-45-ben erődítési munkásszázad századparancsnoka lett tartalékos hadnagyként Havasmezőn (Máramaros m., Románia).

Hazatérte után 1945-ben tagja lett a csatárimajori Földosztó Bizottságnak, illetve szabadművelődési ügyvezetőként „Szabad Föld Téli Esték” ismeretterjesztő előadássorozatot indított. Az 1960-as években előmozdítója a Csornai Múzeum megszervezésének, néprajzi gyűjtőutakat vezetett, adományaival megteremtette a törzsanyag magját.

Elismerései: Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1960), Társadalmi Munkáért (1963), Csorna Városi Tanács Társadalmi Munkáért (1972), Csornai Múzeum Emlékplakett (1990, posztumusz).

Beősze Antal bár jogi értelemben nem volt múzeumalapító, munkássága, öröksége mégis azzá tette az utódok emlékezetében. A Csornai Múzeum helytörténeti kiállítása több helyen is megemlékezik róla és nevét viseli az intézmény közösségi oldala is.[9]

(Aszt Ágnes)

Pájer Imre (1949-2007)

Csiszár Attila jeles soproni-kapuvári néprajzkutató megfogalmazásával egyetértve nem találhatunk találóbb jelzőt Pájer Imrére, mint „a Rábaköz történetírója”.

Pájer Imre 1949. április 4-én Kapuváron született. Tanulmányai során történelemtanár, népművelő és közoktatás-vezetői diplomát szerzett.

A Csornai Városi Tanács közművelődési osztályának felügyelőjeként kezdte pályáját, majd Csorna több középfokú oktatási intézményében is tanított. 2003-tól az összevont oktatási intézmények (Csornai Középiskola, Kollégium, Alapfokú Művészetoktatási és Általános Iskola és Óvoda) igazgatója volt. Tanítványait ösztönözte a helytörténeti-, honismereti kutatásokra, a Kisfaludy-pályázatokon való részvételre, honismereti-néprajzi táborokat szervezett, amelyeknek rábaközi-, majd megyei vezetője lett.

1996-99 között a Csornai Múzeum helytörténeti gyűjteményéneknek vezetőjeként elsősorban fő kutatási területéhez, a Rábaköz XIX. századi társadalomtörténetéhez kapcsolódó forrásokat gyűjtötte és rendszerezte, de emellett hihetetlen energiával, hatalmas munkabírással és széles körű felkészültségével kiállításokat rendezett, konferenciákat szervezett, életrajzi adattárakat szerkesztett, településmonográfiákat írt, minden lehetséges fórumon képviselte a lokálpatrióta tudatot erősítő helytörténeti kutatások fontosságát. Rendszeresen publikált a Soproni Szemlében, az Arrabonában és a Honismeretben. A „Rábaköz – honismereti évkönyv” alapító-szerkesztője (1995-1998), a napjainkig is legalapvetőbb helytörténeti portálnak, a (www.hontar.hu)  alapító-szerkesztője (2002-2007). Szerkesztője volt továbbá a Csornai Múzeum kiállításvezetőjének, és a kiállításokat bemutató CD-Romnak (2000) is.

Közéleti munkássága még rövid címszavakban is terjedelmes: Rábaközi Művelődési Egyesület elnöke (1988), Rábaközi Hírlap szerkesztője (1989-90), Csornai Városi Televízió alapítója és műsorszerkesztője (1992-94), Kmety György Társaság alapító tagja (1997), Országos Honismereti Szövetség elnökségi tagja (2007) volt.

1988-ban Ifjúságért Érdemérmet, 1990-ban Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékérmet 1997-ben Csorna Városáért Emlékérmet vehetett át, ám legmaradandóbb értékű elismerését csak tragikus hirtelenségű, 2007. április 13-án bekövetkezett halála után kaphatta meg: a Csornai Múzeum történetének meghatározó alakjaként mind az állandó helytörténeti kiállításban, mind a múzeumi szakma legmeghatározóbb alakjait egybegyűjtő kiadványban, a Múzeumi Arcképcsarnokban helyet kapott – emlékét valóban, minden értelemben megőrizzük.[10]

(Aszt Ágnes)

 Művelődési Központ

A Művelődési Központ elődje az 1950-ben államosított, XIX. sz. végén lakóháznak épült, majd 1901-től Ipartestületi székházként működő, 1940-ben átépített épületben létrehozott kultúrotthon volt, amely 9 helyiségben fogadhatta vendégeit.

Bár már az 1950-es években többször is jelezték a vezetők, hogy a megnövekedett igényeknek a kis alapterületű, és csak felületesen felújított épület nem felel meg, mégis évtizedeken keresztül ez szolgálta a járási kulturális köröket, biztosított termeket a zenés, vagy táncos próbáknak, a képzőművészeti köröknek, a honismereti, az irodalmi köröknek, valamint különböző tanfolyamoknak. 17 csoport érezhette otthonának a művelődési termet.

A legelső csoport, amelynek működése meghatározta az intézmény jellegét a színjátszócsoport volt, mely a századeleji hagyományokat folytatta, több tagja még az Ipartestület színjátszó körében is szerepelt. A csoportot Schügerl Mátyás és Lengyel István vezették, és a korszak jellemzőjeként a település vezetői is szívesen részt vettek egy-egy előadásban, így kapott szerepet több darabban is Pődör Pál vagy Mátay Gyula.

A napjainkig megszakítások nélkül működő Központi Énekkar 1959-ben szerveződött Nagy Kálmán vezetésével, míg a Központi Fúvószenekar rá egy évre jött létre Freier József kezdeményezésére.

A művelődési terem vezetői minden felmerülő nehézség ellenére is biztosították a tanfolyamok és az Akadémiák zavartalan működését, bár a szűkős és mostoha helyzet miatt 1963-ban a képzőművészeti szakkör az Ifjúsági Házba helyeződött át, a bélyeggyűjtő kör pedig a Zöldfa vendéglőbe.

A csornai kulturális élet egyik aranybetűs napja volt 1970. február 15., amikor a televízió által is közvetített „Röpülj páva…” verseny elődöntője egyben az új művelődési központ átadó ünnepsége is lett. Átadását példaértékű társadalmi összefogás előzte meg, ami önmagában az intézmény létjogosultságának bizonyítéka: mindenkit meg tudott és meg tud szólítani.

A 65-ös típusterv alapján megépített épület külseje a korstílusnak megfelelő, belső terei – klubszobák, kiállítóterem, lejtmenetes nézőterű színházterem öltözőkkel – optimálisan kihasználhatók, ahogy jutott hely a szakmai munkavégzésnek és a szükséges egyéb kiegészítő tereknek. A művelődési ház szerves részét jelentette a parkban felépített szabadtéri színpad, ami fesztiváloknak és városi rendezvényeknek egyaránt központi helye volt.

Az új épület első igazgatója, Pődör Pálné (Boross Gizella, 1924-2010) két művészeti előadóval (mai megfelelőjük a művelődésszervező szakember lehetne) és egy adminisztratív munkatárssal már a nyitás évében is nagykoncerteket (pl. Omega) és nívós színpadi előadásokat szervezett és számos kisebb tárlat mellett fogadta a megyei múzeum kihelyezett időszaki kiállítását. A városi cím elnyerését követően a Művelődési Központ neve is megváltozott, az addigi Járási- helyett 1971-től Városi Művelődési Központként működött.

A Művelődési Központ nem csupán nevében városi, kezdetektől fogva természetes módon biztosít teret városi rendezvényeknek, illetve a városban működő oktatási intézmények programjainak.

A csoportok és rétegklubok szervezése már a következő igazgatóra, Spakievics Gertrúdra hárult, akinek mozgásterét jelentősen megnövelte, hogy 1980-ban az Ifjúsági Házat is az intézményhez csatolták. Átmenetileg volt része az intézménynek a Farádi Fiókkönyvtár is (1979-1993).

Az újonnan alakult csoportok közül kiemelendő a rábaközi néptánc hagyományait felmenő rendszerben oktató és bemutató Pántlika együttes, amely 1984-ben, az akkor már egy éve a művelődési központ igazgatójaként dolgozó Lengyel Sándor kezdeményezésére született meg.

Ennek az időszaknak egy új típusú feladata volt, hogy az Önkormányzat által hatáskörbe sorolt városi üdülőket (Balatongyörök, Vonyarcvashegy) is a művelődési központ működtette (1996-2003).

Az élénk társadalmi-kulturális élet velejárójaként az épület az ezredforduló idejére megérett a felújításra. Évekig húzód tervezések realizálása sajnos több olyan szerkezeti problémára is rávilágított, ami a nagyszabású terveket (emeleti bővítés) ellehetetlenítette, mindazonáltal megvalósulhatott a homlokzati felújítás, a déli oldalon teraszos kialakításra nyílt lehetőség, internetes terem került kialakításra (2010). A művelődési ház nem csak külsőjében, de tartalmi üzeneteiben is megújult, a belső, zárt központi udvarán és körfolyosóján állandó kiállítás kapott helyet, ami diorámákkal és interaktív eszközökkel mutatja be a Hanság- és a Rábaköz élővilágát.  Ugyanakkor minden modernizálás mellett a ház és munkatársai (3 művelődésszervező szakember és adminisztratív -, illetve technikai segítőik) továbbra is az esélyegyenlőségen alapuló módon a társadalom legszélesebb körét megszólítva szeretne teret biztosítani a kultúra minden formájának – legyen szó tudományos vagy művészeti előadásokról, kézműves foglalkozásokról, klubokról vagy szakkörökről, fesztiválokról, versenyekről, könnyed kikapcsolódásról vagy elmélyültebb megismerésről, ünnepekről vagy hétköznapokról. Jogelődjének nevére utaló módon a Művelődési Központ csornaiak igényeit szolgálva a kultúra otthona kíván lenni.[11]

(Ábrahámné Horváth Ildikó)

Igazgatók

Családi Mária	1950-53
Molnár István	1953-54
Tompos Jánosné	1954
Gaál Ferenc	1954-55
Groschner Ottó	1955-56
Lengyel István	1956-58
Vigh Imre	1958-59
Bolla Imre	1959-1969
Boros István	mb. (Bolla Imre betegsége alatt 1967-1969)
Pődör Pálné	1970-74
Spakievics Gertrúd	1974-83
Lengyel Sándor	1983-99
Ihászné Sebján Mária	1999-2007
Kovács Tamás	mb. 2007-2008
Szalayné Galambosi Tímea	2008-

(Aszt Ágnes)

Spakievics Gertrúd (1945-2018)

Spakievics Gertrúd szülei lengyel származásúak, 1939 után költöztek Magyarországra. Ő már itt, Magyarországon, Lövőn (Zala m.) született 1945-ben.

Sopronban érettségizett, egyetemi tanulmányait 1964-ben kezdte meg az ELTE-n. IV. évesként, 1967/68-ban ösztöndíjjal a Lomonoszov Egyetemen (Moszkva, SzU) orosz-történelem szakon tanult egy éven át. 1967-ben a NOSZF 50. évfordulójára kiírt egyetemi pályázaton II. díjat kapott Moszkvában. Könyvtár – magyar nyelv- és irodalomtanár diplomáját 1969-ben vehette át.[12]

Diplomaszerzést követően a Hunyadi Gimnázium tanára lett, 5 éven át tanított, 1969-73 között a C osztály osztályfőnöke volt. Sokirányú tevékenységének elismerésére ajánlották neki a Művelődési Ház igazgatói székét, amely ajánlat elfogadására 24 órája volt. „Nem bánta meg, de még ma is igen, igen fáj a szíve az otthagyott iskoláért, gyerekekért” – nyilatkozta 1974. november 23-án, fél évi igazgatóság után. Este 6-8 körül ér haza… lelkes és lelkesítő embernek írták le.[13] Közel 10 éves igazgatása alatt a Művelődési Központ hatáskörébe került az Ifjúsági Ház, valamint a Farádi Fiókkönyvtár is.

1983. után gimnáziumi tanárként, számos alkalommal felkért érettségi elnökként tért vissza a tanításhoz.
1984. április 11-én – a költészet napján hunyt el, Csornán, a Szent Antal temetőben nyugszik.

(Aszt Ágnes)

 Lengyel Sándor (1937-)

Lengyel Sándor Baján született 1937-ben.

Általános iskolai tanulmányait Tompán és Mátészalkán végezte, az érettségit a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban tette le.

A gödöllői egyetem agrárközgazdász szakán tanult, amelynek legfontosabb eredménye talán nem is az 1960-ban megszerzett diploma volt, hanem sokkal inkább az, hogy 1957-ben belépett az egyetemi néptánccsoportba, és ezzel a néptánc örök elkötelezettjévé vált.

Az államvizsga után néhány évig a TIT megyei szervezeténél dolgozott Győrben, ahonnan a megyei művelődési osztályra került, majd a megyei művelődési központ igazgatója lett. A szakmai továbbképzés érdekében az ELTE-n filozófia-népművelés szakos bölcsész diplomát szerzett.

1983-ban Horváth Győző, a városi tanács művelődési osztályának a vezetője meghívta a csornai művelődési központ igazgatására. Szerencsés időszakban vette át az intézményt, elmondása szerint nem kellett komolyabb financiális gondokkal küszködni a programszervezések során, a számos nagyszabású folklór fesztivál mellett forgótechnikás színpadot is alkalmazva hívhattak meg nívós színpadi produkciókat, miközben lehetőség volt a korábban is meglevő csoportok, szakkörök működtetésére. A művelődési központnak ebben az időszakban kiemelkedő szerep jutott a Rábaközi Napok megszervezésében, de emellett számos ún. „felfutásos” rendezvény (pl. Ki mit tud?) lebonyolításában is. Lengyel Sándornak kiemelkedő érdeme, hogy 1984-ben családi összefogással elindította Csornán a néptánc oktatást. Az egyetlen, 33 fős gyermekcsoporttal kezdett „Pántlika” mozgalom kiteljesedett, generációkon keresztül jelentette és jelenti Csorna néptáncéletének alapját.

Lengyel Sándor 1999-ig, nyugdíjba vonulásáig igazgatta a művelődési központot, de a Pántlika révén továbbra is aktív és elismert tagja a város kulturális közéletének. 1999-ben megalakult a 2009-ben Timaffy László nevét felvett, kihelyezett tagintézményekkel is bővült alapfokú művészetoktatási intézmény, melynek igazgatója lett.

Több alkalommal kapott kitüntetést, 2014-ben Csorna Város Díszpolgára lett, 80. születésnapján a Győr-Moson-Sopron Megye Emlékérmét vehette át.

(Aszt Ágnes)

Ihászné Sebján Mária (1954-2020)

Sebján Mária 1954-ben született Halipusztán (Felpéc külterülete, GyMS megye).

A győri Révai Miklós Gimnázium biológia tagozatán érettségizett 1973-ban. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán népművelés-magyar szakon szerzett diplomát, majd első munkahelyeként a Csornai Városi Művelődési Központ munkatársa lett.

1982-ben megbízottként rövid időre, majd 1999-ben, Lengyel Sándor nyugdíjba vonulása után két ciklusra kapta meg az igazgatói megbízást, amelyet 2007-ig látott el. Igazgatása alatt kiemelten támogatta a helyi értékek, tárgyak, emlékek megőrzését, aktívan részt vett a Rábaközi Napok hagyományos programelemeinek megszervezésében, de új színfoltként az ő igazgatása alatt váltak kiemelkedő programmá a csornai csata (1849) évfordulójára rendezett programok.

Hasonlóképp az ő érdeme volt, hogy éveken át ifjúsági filharmóniai bérletsorozatot indított középiskolásoknak, de emellett számos előadás, képző- és iparművészeti kiállítás kapcsolható tevékenységéhez. Személyes szívügyének tekintette az irodalmi kultúránk megismertetését és hagyományainak, értékeinek bemutatását és ápolását, ezért hagyományteremtő módon létrehozta a Versmondó Stúdiót.

A szakmai munkájának kevésbé látványos, de rendkívül fontos eleme volt a győri Tanítóképző Főiskola népművelő hallgatóinak mentorálása, gyakorlati képzésükben való részvétel.

A művelődési központot a kultúra tárházának tekintette, ahova jó betérni, ahol jól érzi magát az odalátogató.

Az ezredforduló kihívásait felvállalva tudatos szakmai munkával megteremtette az épület átalakításának, felújításnak lehetőségeit, az értékmegőrzés mellett a modernizációs szükségességét hirdetve – nem nagy szavakkal, de aprónak tűnő, mégis elvégezhető és jól hasznosuló tettekkel. Nem csupán fáradhatatlan, nagy munkabírású igazgató és kolléga volt, csoportjainak vezetője, de mentor és barát is egyszerre, aki nyíltan és bizalommal fordult az emberek felé. Csorna sokak által szeretett, köztiszteletben álló személyét veszítette el halálával, 2020-ban.

(Szalayné Galambosi Tímea)

A Művelődési Központ csoportjai

Csoport neve	Működési időszak	Alapító/mai vezető	Tevékenység jellege	Megjegyzés
Csornai Bárdos Kórus	1959-től	Nagy Kálmán/ Horváth József	Kórusmuzsika szeretete, népdal éneklés	Évente rendezett kórustalálkozók, városi fellépések
Csornai Írisz Nyugdíjas Egyesület (Retró és népdalkör)	1973-tól	Szabó Sándor/ Horváth Imréné	Közös szórakozás, munka a Művelődési Központban és társintézményeiben	Klub jellegű foglalkozások, közös utazások
Garabonciás Együttes	1991-től	Boross Tamás	Megzenésített versek előadása
Díszítőművészeti kör	2000-től	Dénes Sándorné/ Szíjjártóné Élő Gyöngyi	Kézimunkák, kötés-horgolás, csipke, gyöngyözés, tűzzománc	Esetenként vendégelőadóval (Székely Erzsébet, Némethné Andorka Klára)
Génius Alapfokú Művészetoktatási Intézmény	2001-2018	Boross Ágnes Tünde	Modern táncok oktatása	Az igazgatónő nyugdíjazásával megszűnt
Nyugdíjas Határőr klub	2003-2018	Tálos Ferenc	Kötetlen beszélgetés	Létszám leépülés miatt 2018-ban megszűnt
Nyugdíjas Pedagógus Klub	2014-től	Ábrahám István/ Ábrahámné H. Ildikó	Emlékezés, beszélgetés, vetített előadások	Esetenként vendégelőadóval (Horváth Győző)
Kerekítő baba-mama klub	2015-től	Szabó-Bellán Tímea	Verses, dalos játékos foglalkozás	Egy-egy alkalommal több turnusban, esetenként múzeumi helyszínen
Senior táncklub	2018-tól	Faragóné Tóth Zsuzsanna	Tánccal az egészséges életért	Folyamatosan növekedő létszámmal

Ábrahámné Horváth Ildikó

[1] A Csornai Városi Művelődési Központ és Könyvtár integrált közgyűjteményi és közművelődési intézmény Szervezeti és működési szabályzata. Csorna, 2020.

[2] Bokori István: A Csornai Járási Könyvtár 20 éves története; Egyed Tamásné: A Csornai Martincsevics Károly Városi Könyvtár története és működése 2001-2006; Kovács Julianna: A Csornai Martincsevics Károly Városi Könyvtár története; Szabó József: Csorna könyv- és könyvtárkultúrája;  https://www.konyvtar-csorna.hu/felnott_kolcsonzo/konyvtartortenet-2/; CsM HA 331-90 (Szabó József: A Csornai Járási Könyvtár fejlődésének története, 1965.)

[3] Korabeli napi sajtó (Vas Népe, Kisalföld), temetési búcsúztatók (2019)

[4] Mittl Ferenc (szerk.): A Csornai Állami Polgári Fiúiskola VII. Értesítője az 1927-28. iskolai évről. Csorna, 1928. 16. p.

[5] Fekete József: Mentsük meg a múlt emlékeit! In: Mittl F. (szerk.), 1928. 3-6. pp. (+ 1-6 képtáblák)

[6] Kóbor Istvánné Beősze Katalin: Beősze Antal. In: Gönczöl Lászlóné-Kallós Károlyné: Magvetők nyomdokain. Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében-6. kötet. Győr, 2015. 28-31. pp.

[7] MM 85530/1969.

[8] Aszt Ágnes: A néprajzi gyűjtemény helyzete a Csornai Múzeumban. In: s.a.: Néprajz a magyar múzeumokban II.; Pájer Imre (szerk.): Ki kicsoda Csornán? Csorna, 1997. 57. p.; HA 301-88 (szakdolgozat); Arrabona – megyei múzeumigazgatói jelentések 1970-től

[9] Önéletrajz (1949, CsM HA, Besz.: 47./92.); Radics.: A zsebeházi mester. In: Kisalföld, 1959. jan. 23. 4.p.; Kóbor Istvánné Beősze Katalin: Beősze Antal. In: Gönczöl Lászlóné-Kallós Károlyné: Magvetők nyomdokain. Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében-6. kötet. Győr, 2015. 18-32. pp; Aszt Ágnes: Beősze Antal. In: Múzeumi arcképcsarnok II. s.a.

[10] Ki kicsoda Csornán? Pájer Imre (szerk.) Csorna, 1997. 47.; Ki kicsoda Győr-Moson-Sopron megye helyismereti kutatásában? (Szerk.: Mennyeiné Várszegi Judit. Győr, 2006. 174-176. pp.); Csiszár Attila: Pájer Imre (1949-2007). Soproni arcok. (In: Soproni Szemle, 2007. 313-314. pp.); Kovács Istvánné: Pájer Imre. In: Honismeret, 2007. 94-96. pp.; Molnár Zsófia: Mestermunka – Emlékezés Pájer Imrére. Győr, 2010. Kézirat CsM A; Aszt Ágnes: Pájer Imre. In: Múzeumi arcképcsarnok II. s.a.

[11] CsM HA 330-90; Gaál Zoltán: Csorna. Iskolái-Értékei-Nevezetességei. Győr, 1994. 116-121. pp.; Lengyel Sándor: Pántlika Néptáncegyüttes Csorna, h.n., é.n.; Kisalföld napilap

[12] Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1969-1970. Budapest 213. p.

[13] Kisalföld, 1974. nov. 23. 3. p.; Egyetemi Lapok-ELTE, Budapest, 1968. jan. 25. 2. p.