(Részlet Horváth Győző: Luca naptól Pünkösdig című könyvéből)

Így mesélte a csornai Horváth Károlyné az aprószenteki virgácsozást:

„Két karácson között gyüttek a virgácsos gyerekek, versűtek, osztán a víginn jót ráhusztak a virgáccsal a ’züllepünkre.”

A maskarába öltözött fiúgyerekek vesszőből font virgáccsal (mustárnak is nevezték) járták a házakat. Egy vitte a zsákot, ebbe tették az ajándékot, szalonnát, hurkát, de tréfából még az asztalon talált stercet, kocsonyát is tányérostól beleburították.

Legények is beöltöztek, öregasszonyt, púposembert játszottak meg, és a mókázás közben a lányhoz is közelférkőztek, aki megismerte az álarc mögött a kedvesét, hiába változtatta el hangját. A szegényebb legények számára lehetőség volt, hogy a „tiltott helyre” is bejussanak ilyenkor. Lyukas zsákkal a fejükön még táncra is perdültek a ház népének hol bosszújára, hol derültségére.

Az aprószentek rigmusát több faluban így ismerik:

„Adja az ides Jézus, hogy több aprószentek napját is megérhessük,

Szép békével, jó egészséggel el is tölthessük.

Adjon Isten bort, búzát, baracot (értsd: barackot)

Tarka farkú, csikos hátú malacot,

Szekerünkbe kereket, csutoránkba feneket,

Had ehessen, had ihasson minden szegény

magyar ember eleget.”

Kellésesek ne legyenek az új esztendőben!

(Virgáccsal megütögették a házban lakókat – Az egy méter hosszú fonott eszközt korbácsnak is nevezték.)