CSORNAI MÚZEUM: KIÁLLÍTÓHELY A PREMONTREI APÁTSÁGBAN

Csorna a Kisalföldön, a Rába és Répce folyók által közre font Rábaközben fekszik. A 85-ös és 86-os főutak találkozásában kialakult 91.95 km² alapterületű, 10.000 lakosú város napjainkban járási központ.

Múzeuma a belvárosában, a premontrei prépostság északi szárnyában kapott helyet.

Nem tudjuk pontosan, mikorra datálható a település központjában (ma: Szent István tér) felépített első rendházuk, kronológiai támpontot az alapító prépostság, Hatvan datálása (1150-80) ad, illetve az a tény, hogy Csornáról is több filiáció származik, Rajk, Mórichida, illetve a legkorábbi, a rendi hagyomány szerint 1184-ben alapított Türje.

A korai prépostság legfontosabb részét a templom jelentette, amely a ma álló klasszicizáló elemekkel kevert barokk stílusú épület alatt fekhet, feltehetően a templom középső, támpillérekkel is megerősített hajórésze alatt. Az Árpád-kori alaprajzára, formájára nézve objektív régészeti adataink nincsenek, egyetlen építészeti emléke egy, a pécsi székesegyház, illetve a lébényi és a somogyvári bencés apátságok kőfaragványaival rokonítható, feltehetően eredetileg a szentélyrekesztőben állt angyalalakos dombormű, mely jelenleg a templom klasszicizáló stílusú előterének déli falában került másodlagos elhelyezésre. Rainer Pál 1988-ban vezetett régészeti feltárása a templomtól délre eső szárnyat érintette, napvilágra hozva Árpád-kori donátorok sírjait, ám épületelemeket, falakat, padlózatot nem tárt fel. A kutatásának negatív eredményeit, valamint egyéb premontrei feltárások analógiáit összevetve úgy gondoljuk, a legkorábbi rendház a templomtól északra fekhetett.

A középkori prépostság a középkor folyamán többször leégett vagy katonai felvonulások dúlták (az 1242., 1401., 1529., 1561., illetve az 1596. években), a XVII. századra sürgetővé vált újjáépítése. A XVI. század közepétől fennálló kommendatura évei után a rend és az épület újraépítése Szenttamásy Máté prépost (1653-1676) nevéhez kapcsolódik. A XVIII. században a templomnak és oltárainak megújítását követően Kameniczky Ágoston prépost (1774-1786) kezdeményezésére Haubt morva építész tervei alapján bővítették a rendházat. A rendi leltárakban ez az „ízléssel megépített épület”-nek nevezett ház a rend 1786. évi feloszlatását néhány évvel követő nagy csornai tűzvész (1790. június 25.) során leégett. Újjáépítésére csak a rend helyreállítását követően kerülhetett sor 1802-1808 között.

Ma ismert formáját Müller Ferenc soproni szobrász terveinek leegyszerűsített megvalósításával nyerte el. A templom előterének, a rendház tulajdonképpen főhomlokzatának középrizalitos részén, a konzolok tartotta, kovácsolt vas korlátján évszámmal (1828) is jelölt erkély alatt áll a két középkapus bejárat, a regulaíró-egyháztanító Szent Ágoston és a rendalapító Szent Norbert püspökök nagy méretű, a lizénával, vakolatsávokkal, fürtdíszekkel ellátott falsíkból kiugró kőposztamensen álló szobraival.

A templomtól délre fekvő épületszárny befejezett, zárt középudvaros szerkezetű, az északi szárny befejezetlen, bővítése napjainkban zajlik.

Az északi szárny a XIX. század utolsó harmadában kezdett kiépülni, a kétpihenős márványlépcsős lépcsőház 1878-ban épült meg. Az épületegyüttes legreprezentatívabb terme, a kazettás terem kialakítása 1891-ben kezdődött Kunc Adolf prépostsága (1884-1905) idején.

A századforduló idején az épületegyütteshez csatolták a déli szárny melletti szecessziós stílusú emeletes üzletsort, majd 1936-1941 között újabb jelentős munkálatok folytak az épület-együttesben Brenner János szombathelyi építészmérnök és Schutzbach (Borsa) Antal szobrász, belsőépítész tervei alapján.

A premontrei rend 1950. évi szétszóratása után a teljes – az 50042/1958. számú nyilvántartási határozattal műemléki védettség alá helyezett – épület a járási tanácsé lett, a földszinten lakások kerültek kialakításra, illetve üzemi konyha működött, az emeleten kaptak helyet a könyvtár, a Hazafias Népfront, a házasságkötő terem, és egyéb tanácsi hivatalok irodái. 1969.június 22-én az északi szárny földszintjén nyílt meg a Csornai Múzeum, mely 2012-ig a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatóságának szervezeti keretében működött. A kiállítóhely 2013-tól Csorna Város fenntartásában az integrált városi kulturális intézményrendszer része.

A múzeumi kiállítások fokozatosan nyertek teret, először a nyugati részen, a folyosóról, és egymásból is nyíló, belső ajtókkal összekapcsolt cseh süvegboltozattal fedett 36-40 négyzetméteres termekben, majd a szabálytalan ívvezetésekkel tagolt porosz süvegboltozatos folyosó keleti oldaláról nyíló terekben. E termek egyikében került kialakításra a múzeumi kiállítás legnépszerűbb enteriőrje a századeleji hangulatot árasztó, egyben, hiánytalanul megszerzett szatócsbolt, valamint mellette az alacsony belmagasságú, pillérekkel tagolt kamaraterem (a rendház egykori terménytárolójában), az időszaki kiállítások állandó helyszíne, illetve e térből leválasztva kapott helyett a belső (tanulmányi) műtárgyraktár.

A premontrei rend visszaköltözése után, 1989-ben a tanácsi hivatalok kiköltöztek az épületből, de a rend akkor regnáló főpapja, Horváth L. Ödön apát kezdeményezésére a múzeum megmaradt a prépostság falai között, sőt a szárny emeleti épületrészét is birtokba vehette. A tíztengelyes épületszárny két szintjét övpárkány választja el, az alsó szint szegmens záródású ablakai felett pontosan helyezkednek el a felső szint egyszerű szögletes kőkeretes nyílászárói. A termek tagolása hasonló, eltérés a födémkialakításban figyelhető meg (az emeleti kiállítótermek a folyosóhoz hasonlóan porosz süvegboltozatosak).

A múzeumi emeleti részén került kialakításra az igazgatói iroda, a kutatók előtt nyitott adattár és szakkönyvtár, valamint az 1990-ben megnyitott néprajzi kiállítás, „Csornai vásárok és mesterségek – A városi és népi kultúra évszázadai a Rábaközben” címmel. A 2000-ben felújított 3 termes kiállítás enteriőrláncolaton keresztül mutatja be területünk gazdálkodását, paraszti hagyományait, a hétköznapok és az ünnepek rendszerét. A folyosó végén vendégeink Horváth Róbert helyi naiv szobrász agyagplasztikáit tekinthetik meg, melyeken keresztül autentikus megfogalmazásban jelenik meg előttünk Csorna identitástudata.

A földszinti kiállítóterek sorát Fogadótárlatunk nyitja, amelyben Hertay Mária Munkácsy-díjas alkotó (1932-2018) szakrális tartalmú tűzzománcaiból, rézkarcaiból, litográfiáiból láthatunk egy reprezentatív válogatást. Az „Ars Sacra – Maga az Egyetemesség” című tárlata 2019-ben nyílt, egy időben a földszinti helytörténeti kiállításunkkal.

„A történelem peremén – A Rábaköz szívében” című kiállításunk számos interaktív elemmel és látványos enteriőrökkel mutatja be területünk történetének fordulópontjait, meghatározó eseményeit az első pattintott kőeszköz megjelenésétől (mezolitikum ideje) a városi cím elnyeréséig (1971. április 25.). A folyosói kiállítás a történelmi eseményekhez rendelhető, a város történetében fontos szerepet játszó polgárok életét mutatja be tablók és tárlók segítségével, hagyományos megjelenítési formában.

A folyosó déli végén találhatóak a látogatói kiszolgáló helyiségek, a pénztár, a ruhatár, a mosdó, míg a nyugati végén a keresztívekkel osztott cseh süvegboltozatú négyzetes alapú teremben fogadjuk az előre bejelentkező kutatókat, biztosítva a műtárgyakhoz és a muzeális dokumentumokhoz való hozzáférést. Itt zajlik a gyűjteményezési munka, és itt kapnak helyet a múzeumpedagógiai foglalkozások is.

A tárgyi gyűjtemények nagyobb része külső raktárainkban nyert elhelyezést.