(részlet Timaffy László: Rábaköz és a Hanság című könyvéből)

 

Ádvent idejében napjainkig élő hagyomány Kapuváron, Gartán, Rábapordányban, Rábaszováton a szállást keres a szent család szép szokása. Karácsony előtt kilenc nappal összefognak családok, és a szentcsalád képét minden nap másik lakásba viszik annak az emlékére, hogy Szűz Máriát és Szt. Józsefet a gazdagok nem fogadták be Betlehemben, s ezért kellett a kis Jézusnak istállóban megszületnie. A tisztaszobában leterített asztalon kis oltárt emelnek virággal, gyertyákkal, kereszttel. Ide helyezik a szentcsalád képét, s körülötte ájtatosságot tartanak. „Beengedik e a szentcsaládot?” — kérdik az ajtóban. „Hogyne engednénk — ez a válasz —, nálunk otthonra talál és a szívünkbe zárjuk.” — , Dícsértessék a Jézus Krisztus” — így jönnek be, meggyújtják a gyertyákat a kép két oldalán. Az előimádkozó asszonnyal elkezdik a beköszöntő éneket:

Szállást keres a Szentcsalád, de senki sincs, ki helyet ád.

Nincsen aki befogadja őt, ki égnek, földnek ura.

Az idő már későre jár, a madár is fészkébe száll.

Csak a Szent Szűz jár hiába Betlehemnek városában.

Legalább ti jó emberek fogadjátok a Kisdedet!

Házatokba boldogság száll, ha betér az égi Király.

Ne sírj tovább Szűz Mária, ne menjetek ma máshova.

Szállásunkat mi megosztjuk, Kis Jézuskát befogadjuk.

 

Az előimádkozó asszony folytatja:

„Emlékezzünk a szent Bibliának azon szavairól, hogy a boldogságos Szűz Mária és Szent József Betlehembe menének összeírásra. Ott rájuk esteledék, és nem lévén szállásuk, bezörgetének a házakhoz, befogadnák őket. — Nincs szállás, mert elegen vagyunk! Máshol mondták: Kint tágasabb! — és becsapták előttük a kaput. Szegények, így szorultak a falu szélére a pásztorok istállójába. Engeszteljük a Szentcsaládot az emberek szívtelensége miatt, és adjuk helyette a mi szeretetünket.”

Mindnyájan énekelnek:

Szerettel járjuk a Szentcsalád útját

hogy megvigasztaljuk szentséges Szűz Anyát.

Szentcsaláddal jöttünk a megbékélt házba

hogy áldását kérjük minden lakójára.

Elkezdik az óvasót (rózsafüzért) imádkozni: Miatyánk, üdvözlégy, a Jézus szónál: akit te Szent Szűz a Szentlélektől, fogantál – mondják el a tizedet. Utána az előimádkozó mondja:

„Ó Jézus, Mária, Szent József és Szentcsalád! Leborulunk előtted és mindnyájunkat kegyes oltalmadba helyezzük. Légy a mi örökös pártfogónk, védj meg minket a bűntől, és minden bajtól, hogy békességben és nyugalomban szolgáljunk Istennek.”

A rózsafüzér második tizedét imádkozzák: Akit te Szent Szűz Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál. – Az előimádkozó folytatja:

— Már régen megírták a régi bölcsek, ezer esztendeje a történelemnek: szűz fogja szülni a kis gyermeket, örök Atya tette az ígéretet. Fázik a kis Jézus a kemény hidegbe, nincsen neki ágya, csak szalmán didereg. Barmok közt fekszik a kis ártatlan, miérettünk szenved világ megváltója. Dícsértessék a Jézus Krisztus.”

Folytatják az olvasót: Jézus után: akit te Szent Szűz a világra szűltél. Majd újra énekelnek:

Dicsőség Mennyben az Istennek

Békesség földön az embernek.

Az előimádkozó:

„Imádkozzunk a magyar családokért. Urunk Jézus Krisztus add meg nekünk, hogy Szűzanyánk és Szent József segítségével a te Szent Családod példáját kövessük. Hogy elérhessük a veled soha meg nem szűnő együttlétet. A mi Urunk Jézus Krisztus által, ámmen.”

Mindnyájan énekelnek:

Köszöntsük a szentcsaládot, mert megáldja a világot

Szentcsalád, légy örömünk, jóban, bajban légy velünk.

Áldd meg minden ügyeinket, békében óvd nemezetünket.

Szentcsalád légy örömünk, jóban, bajban légy velünk.

Előimádkozó:

„Megszületett Jézusunk. Szűzanyánk, Szent József, ó Szentcsalád, buzgó szívvel könyörgünk, engesztelünk a szívtelen emberek bántásáért, az emberi bűnökért. Ne tekintsd gyarlóságunkat, csak a szívünk szeretetét. Könyörgünk minden családért, a magunkéért, a szegény nyomorúságosakért, a gazdagokért, hogy jóságodra nyíljanak, minden magyar családért, hogy kegyelmetekben békében éljenek, a mi urunk Jézus Krisztus által ámen.”

Búcsúzásul keresztet vetnek a Szentcsalád képe előtt. Az előimádkozó asszony így köszön el: , Jézus, Mária, Szent József, valóra vált Szentcsalád, áldd meg ezt a befogadó családot, és adj nekik békés, boldog karácsonyi ünnepet!” — Elköszönnek, de a kép ott marad egész nap, s másnap este közösen viszik át a következő családhoz. Az utolsó ájtatosságot karácsony bőjtjének délutánján végzik, majd fölteszik a falra a szentcsalád képét a következő esztendeig. (T. L. Rábapordány, 1988)