VITNYÉDI BÖLCSŐCSKE

VITNYÉDI BÖLCSŐCSKE

A Rábaköz országosan egyedülálló karácsonyi játéka a vitnyédi bölcsőcske. Első utalást rá 1763-ból egy döri feljegyzésben találunk, majd 1892-ből Kovács C. János cikkében, s végül Volly István ír róla 1938-ban. Schram Ferenc szerint az országban csak Baján, Berkesden és Székesfehérvárról került elő a Vitnyéden ma is élő népszokás. Hajós Elemér írása a Soproni Szemlében említi 1941-ben, s bő ismertetést találunk róla Kis-Tóth Istvánné 1975-ben írt szakdolgozatában. Azóta a rádió is felvételt készített róla. Most azt a hagyományos formáját ismerjük meg, ahogyan Énekes Lenke tanárnő gyűjtése nyomán ma is játsszák. Cselekménye nincs, mint a betlehemezésnek, csupán énekelnek a Kis Jézus bölcsője körül, azt az időszakot mutatják, ami a születés és a pásztorok hódolata közé esik. Szereplői: 2 kis angyal, 4 nagy angyal, Szűz Mária és az egyetlen fiú szereplő Szent József. A bölcsőben fekvő Jézuska mindig baba, sosem élő gyerek, mert azt tartják, hogy a bűnös emberivadék nem méltó arra, hogy a Kis Jézus szerepét eljátssza. A lányok öltözete tiszta fehér, bokros, fodros szoknyájukat kivasalják jó keményre, csillogó aranyzsinórral, gyöngyökkel ékesítik fel magukat, Mária fejére rojtos kézimunkás kendőt terítenek, Szt. József bundát, kucsmát visel, kezében kampósbotot szorongat. A két kis angyal viszi a fából faragott, festett bölcsőt, benne a játékbabával. A nagy angyalok kosarat, köcsögöt, csengőt, korbácsot visznek. A csengős angyal szól be a háziakhoz, hogy szabad e bölcsőzkézni? Ha igen, bejön mindenki, középre leteszik a bölcsőt, körülállják és éneklik:

Betlehem kis falucskában

Karácsonykor éjféltájban

Fiú Isten ember lett,

Mint kisgyerek született.

Őt nevezték Jézuskának

Édesanyját Máriának

Ki pólyába takarta

Befektette jászolba.

Az angyalok fönn az égben

Mennyei nagy fényességben

Zengették az éneket:

Dicsőség az Istennek.

A csengős angyal minden sorkezdésre halkan csenget. A 3. strófánál letérdelnek, és kezüket imára kulcsolják. Ezután felállnak. A második énekre a két kis angyal letérdel, Mária összetett kézzel áll a bölcső mögött, József a botjára támaszkodik. Így énekelnek:

Betlehem városban rongyos istállóban ma született

Egy szűznek méhéből, drága szent véréből. Megváltónk lett.

Kit angyal hirdetett, pásztornak jelentett,

Ki őtet imádni és dicsőíteni méltóvá lett.

Ezután Mária letérdel, ringatja a bölcsőt és egyedül énekli:

Betlehem, Betlehem a te határodba

Érkezett Mária rongyos istállóba.

Ott ülvén mind egyre elhagyott gerlice

Elkészíté magát a boldog szülésre

Mindnyájan énekelni kezdenek:

Sír az Isten Báránya, vanaki őt sajnálja.

Bűneinket siratja, Szűz Anya így ringatja

Áj, áj, á áj, Jézus aludjál.

Ezt az utolsó sort Mária mindig egyedül énekli ringatás közben.

Ne sírj gyönyörűségem, ki vagyon ékességem.

Szép bölcsődalt zengenek a mennyei seregek

Áj, áj, áj, Jézus aludjál.

A harmadik versszakra József is letérdel a bölcső mellé.

Jaj, de kemény a jászol, kis fiam, jaj de fázol.

Télenitt nincs bástya, csak Szent József palástja.

Áj, áj, áj, Jézus aludjál.

József és Mária felállnak és míg énekelnek, az angyalok sorban a bölcső fölé hajolnak hódolva, mintha megcsókolnák a Jézuskát. Végén Mária és József is ezt teszi.

Menjük mi is Betlehembe, részt venni a nagy örömbe

Melyet mennyei Atyánk árasztott azéjjel ránk.

A pásztorok is ott vannak, térdrehullva imádkoznak

Ma született kisdednek ajándékokat visznek.

Egyik tejet, másik sajtot, a harmadik vajat hozott

Amaz egy kosár almát, egy koszorús báránykát.

Az ének végén a két angyal felemeli a bölcsőt és indulnak kifelé. A korbácsos angyal ez alatt háromszor megütögeti a háziak hátát: „Kellésesek ne legyenek az új esztendőben!” Végén elköszönnek: Boldog karácsonyi ünnepeket! Jutalmul almát, diót, süteményt kapnak a kosarukba. A pénzt pedig a köcsögbe teszik. Így mennek tovább házról-házra.